Assassin's Love ~ 1.rész

A világ néhány befolyásos halhatatlanja, vagy ahogy az emberek világában ismerik őket ~ tábornokok, maffia főnökök és az MI6 főnöksége titokban azt tervezte, hogy bérgyilkosokat bíznak meg azzal, hogy irtsák ki a legnagyobb befolyással és hatalommal rendelkező klán egyetlen örökösét. A megbízást többen is elfogadták, de egyvalakire még vártak, ő pedig a világ legjobb bérgyilkosa, Han Chobai.

Egyedülálló technikával rendelkezik harcművészet terén, kardforgatásban és a kémkedésben, de a fegyverekhez és késekhez is ugyanilyen jól ért. Áldozatait többnyire leleményességgel cserkészi be, gyorsan és hangtalanul öl, ha a helyzet úgy kívánja.

Han épp egy reptéren a mozgólépcsőn állt, mikor megszólalt a telefonja.

- Igen. - szólt bele. - Ki a célpont?

- A legbefolyásosabb klán örököse. - jött a válasz. - A neve Jan Hatcher.

Miután megkapta az újabb megbízást, azonnal értesítette a titkárnőjét és kiadta az utasítást, miszerint nézzen utána a célpontnak. Épp egy étteremben volt és a desszert végénél tartott, mikor megcsörrent a telefonja.

- Hallgatlak. - mondta, miután látta, hogy a titkárnője az.

- Jan Hatcher, 28 éves fiatal nő. Hosszú szőke haj, kék szem, 165 cm. A családja világszerte nagy befolyással rendelkezik és szinte mindent ők tartanak a kezükben. Most kapaszkodj meg! Korábban harcművészetet tanult, de lemondott róla, amikor a tánc lett a nagyobb szenvedélye. Elég népes családjuk van és van, hogy úgy eltűnik, hogy a családja sem tudja merre van.

- Derítsd ki hol lehet!

- Már próbáltam, de semmi nyoma.

Han nagyot nyelt, majd ismét megszólalt. - Hol látták utoljára?

- Keresem. - válaszolta a nő. - Utoljára Hong Kong-ban.

- Indulunk! - adta ki az utasítást. - Készítsd a gépet.

Az út hosszúnak tűnt, pláne, hogy folyamatosan csak a célpontja járt a fejében és vajon milyen lesz, ha végre találkoznak. Hosszú ideig bámulta a képét, majd végül sikerült álomba ringatnia magát. Mikor felébredt, már a reptéren voltak. Lassan megitta a kávéját, megreggelizett és elbújt a gépen lévő fürdőszobában, hogy rendbe szedhesse magát és átöltözhessen.

Alaposan megmosta magát mindenhol míg zuhanyozott, a fogát is, megtörölközött, felöltözött, beállította a a haját, némi dezodor és a illatosítás után készen állt. Magához vett két fegyvert, néhány tárat hozzá, pár kést és máris indulhatott.

A repülő rakteréből kigurult a luxuskocsijával és elindult arra a címre, amit kiderítettek, miszerint a célpont éppen ott tartózkodik. A lakás a város egyik legnyüzsgőbb részében volt a legfelső emeleten. Közömbösen szállt ki a kocsiból, de az ajtaját lassan csapta be.

Legnagyobb örömére pont annál a háznál állt meg, aminek az erkélyén látta könyökölni a lányt. Nagy levegőt vett, egyik kezében fegyver, másikban egy pisztoly és elindult a kapu felé, hogy végre túl lehessen a melón. A kapun belépve három őr rögtön útját állta, de ő nem esett kétségbe, egyszerűen lelőtte az egyiket, míg a másik kettőt nyakon szúrta és nehéz cementeszsákként hatalmasat puffantak a földön.

A bejáratnál ismét őrökbe botlott, közülük az egyik megnyomta a riasztó gombját, ezzel jelezve célpontjának, hogy el kell tűnnie, és igaza volt, mert nemsokkal később meg is jelent és a hátsó kijárat felé kezdett futni. Gyorsan átvágta magát közöttük és elérte a nőt, de egyik régi áldozatának barátja kiszabadította a karmaiból.

A nő nagyot nézett, mikor meglátta megmentőjét. - James?

- Hello, édes. - kacsintott rá a férfi.

- Mit keresel itt?

- Jöttem, hogy kihúzzalak a szarból! - válaszolta, miközben egy vastag plexiüveg mögé álltak és magukra zárták az ajtót. - Menj, én majd elintézem!

- Felejtsd el! - akadékoskodott a férfivel.

- Van egy kis elintéznivalóm vele. - vicsorgott James.

- A bosszú nem old meg semmit!

- Megfizet mindenért! - James hajthatatlan volt. - Menj!

Jan könnyes szemekkel lassan elindult, majd a garázsig meg sem állt. Gyorsan bepattant az egyik kocsiba, majd miután beindította, elhajtott vele. Egy eldugott raktárig meg sem állt. Teljesen ki volt akadva régi társa bosszúvágyán, de egyúttal meg is értette és csak remélni tudta, hogy nem esett baja. Ahogy kiszállt a kocsiból és magához vette a csomagját, benne az útlevelével és minden személyes iratával, jegyet váltott Japánba. 
Az út nem volt hosszú, de eléggé kifárasztotta az utazás ahhoz, hogy Tokyo-ban maradjon éjszakára. Amint leszállt a repülője, azonnal a kijárathoz ment és beült egy ott várakozó taxiba. Nem akart ismerősökhöz menni, nehogy bajba sodorja őket, inkább egy szállodát választott az egyik álnevével. Ahogy elintézte a foglalást és kifizette a szobát, ismét kiindult, fogott egy másik taxit és nyakába vette a várost. Bement egy üzletbe, ahol fekete parókát vett magának, napszemüveget és mindent amivel elmaszkírozhatta magát, nehogy a bérgyilkos megtalálhassa.
A vásárlás után megéhezett és beült egy étterembe, ahol megevett egy nagy adag sushit. Evés közben is éber volt. Hulla fáradtan tért vissza a hotelbe. Gyorsan lezuhanyozott, megmosta a haját és a fogát, majd lefeküdt aludni. Végig rémálmok gyötörték, amikben a férfi elkapta, majd minden szó nélkül megölte. Valahányszor felébredt, izzadtságban úszott és levegő után kapkodott. Annyira félt, hogy kétségbeesésében felhívta azt a személyt, akiben mindennél jobban megbízott, Frank Moses-t. A vonal kicsengett és hamarosan megszólalt az ismerős hang a végén.

- Igen? - szólt bele a férfi.

- Én vagyok. - mondta elfojtott hanggal.

- Jézusom! - a hangjából lehetett hallani, hogy valami nem stimmel. - Mi történt?

- Bajban vagyok. - megadta magát a sírásnak.

- Kicsim, ne sírj! - próbálta nyugtatni.

- Üldöznek!

- Kicsoda?

- Egy ázsiai férfi.

- Száznyolcvan centi, elegáns fazon? - a kérdésre kikerekedtek a szemei.

- Ismered?

- A neve Han Chobai. - válaszolta. - A világ legjobb kéme és bérgyilkosa. - Azt hitte menten elájul.

- Az a Han? - belsője úgy reszketett, hogy biztosra vette, hogy Frank is hallotta.

- Nagy szarban vagy!

- Tudom. - sóhajtotta gondterhelten.

- Ülj fel a legkorábbi járatra és találkozunk a hűtőben!

Úgy tett, ahogy Frank mondta neki. Egy újabb zuhanyzás után gyors reggeli következett és a kijelentkezés. Amint beült az érte érkező taxiba, a szeme sarkából megpillantotta Han-t. Rettegve húzódott lejjebb a taxiban indulás után és csak féluton a reptér felé merte kifújni a tüdejében rekedt levegőt. Becsekkolás után szerencsére nem kellett sokat várni a felszállásig. Amint úton voltak a kitűzött cél felé, már megkönnyebbülhetett.

Han idegesen lépett be a hotel bejáratán. Hiába próbálta rábírni, hogy mondja el melyik szobában van a nő, egyszerűen nem engedelmeskedett neki a recepciós. Kiderült, hogy a férfi különleges kiképzést kapott és majdnem olyan kemény, mint ő maga. Az ottani kapcsolata segítségével behozatta a férfi feleségét és azzal zsarolta, de nem akarta beadni a derekát, így mindkettőt egy lövéssel megölték. 

- Most honnan tudod mi lett a nővel? - kérdezte a kapcsolata.

- Megtalálom! - morogta összeszorított fogakkal. - Hozd be a lányt! - mondta a férfinek és ő meg is tette. - Hello. - mosolygott a lányra. - Mi a neve?

- Kamiko. - válaszolta a lány.

- Nos, Kamiko. - simított végig a lány arcán. - Egy külföldi, szőke hajú nőt keresek, aki tegnap jelentkezett be ide. Tudna nekem segíteni?

- Igen, de ki kell mennem a géphez, hogy megnézzem a vendégek listáját. - mondta a lány és vele elindultak.

Hamar leszűkült a névsor, ráadásul ki is szúrta a videofelvételen a nőt. Jessica Smith nevet adott meg és 812-es szobában szállt meg, de nemrég kijelentkezett. 

- Hová ment?

- A reptérre.

- Köszönjük a segítségét, Kamiko. - mosolygott rá, majd elindult a kijárat felé és beszállt a kocsijába. Úgy hajtott, hogy a rendőrök sem tudták lemeszelni gyors hajtásért. Már éppen a repülő rakterébe hajtott be, amikor az asszisztense hívta a mobilján. - Igen? Mit tudtál meg?

- Telefonon beszélt valakivel, mielőtt a reptérre indult. - mondta a nő.

- Hová akar utazni? - sürgette asszisztensét, mert minél hamarabb el akarta kapni a célpontját.

- Moszkvába. - válaszolta a nő.

- Induljunk!

Eközben Jan a gépen próbált lazítani. Semmi nyoma nem volt sem Han-nak, sem pedig másik bérgyilkosnak, aki fente volna rá a fogát. Újabb adag tüdejében rekedt levegőt fújt ki, majd elhatározta, hogy alszik egy kicsit, mielőtt leszállnának. Annyira elszámolta magát, hogy végig aludta a teljes utat. Arra riadt fel, hogy a stewardess rázogatta, mert leszálltak. Idegesen kapkodta a fejét, majd a nőnek köszönhetően leszállt a gépről és a váróba ment. Ahogy körülnézett, a várakozók között hirtelen meglátta jövőbeli gyilkosát és szinte automatikusan hátrálni kezdett. A legközelebbi falig meg sem állt és már amikor azt hitte, hogy megmenekült, valaki elkapta hátulról.